A Csokonai Színház művészei színházat csináltak a Hőgyes Gimiben

2019. január 10-én osztályunkhoz, a 10. e osztályhoz, három színész látogatott el. Árváné Márton Erzsébet tanárnő szervezte ezt az alkalmat számunkra.
A Csokonai Színház Debrecenből vállal ilyen programokat 8-12.évfolyamosok számára, Madák Zsuzsanna rendezésével, melyben az osztályok a tantermükbe meghívhatják a színház előadóit. Egy ilyen foglalkozás 150 perc egy szünettel. Hozzánk Edelényi Vivien, Kiss Gergely Máté és Vranyecz Artúr színészek jöttek el Gemza Melinda foglalkozásvezetővel. Osztályunknak a Rómeó és Júlia című színdarab részleteit jelenítették meg az osztálytermünkben. Kellékeik nagyon egyszerűek voltak: különféle színes szalagokkal jelölték, mikor kinek a bőrébe bújtak épp bele. A tanteremben pedig az asztalokat rendezték körbe, amely a díszletnek felelt meg. A helyszín az 1301-ben játszódó Verona. A darab ott kezdődik, mikor a veronai fiatalok megtudják, hogy a szerelmesek meghaltak. Három különféle szemszögből mesélik el a történteket a színészek, és így jutunk el odáig, hogy mi lesz a folytatás Júlia és Rómeó halála után. A program egyik fő célja, hogy a nézők, a tanulók, a színjátszás közben el tudják mondani a véleményüket az eseményekről, ezzel bevonva őket a darabba mellékszereplőként. Ez által is sokkal közvetlenebb és oldottabb hangulatú lesz az előadás.

A színjáték úgy kezdődött, hogy megismerjük azt a három szereplőt, akiket felelősnek tartanak a két fiatal haláláért, Júlia dadáját, Lőrinc papot és Rómeó barátját Benvoliot. Azért tartják őket a bűnösöknek, mert ők hárman azok, akik támogatták és segítették a szerelmesek titkos kapcsolatát. Ezért ők hárman kezdik a mesélést, miközben a nyilvános zárkában vannak. Azért is kezdik újra elmondani a történteket, mert a lakóknak tudniuk kell, hogy minden miért és hogyan történt, és hogy a következő tragédiát meg tudják előzni, hiszen a két család: a Capulet és Montague viszálya miatt négy fiatal is meghalt.
A darabot a legelejétől kezdve, nagyobb részeket kiemelve adták elő úgy, hogy mindig másik személy mondta el az egyes eseményeket. Közben mindig, amelyik jelenet következett, annak a szereplő- körnek a színes szalagjait vették elő. Könnyen követhető és értelmezhető volt. A szöveg és a párbeszédek összetettek voltak, mert keveredett a színdarab nyelvezete és a mai nyelv beszédstílusa. Ezzel a csavarral is sokkal érdekesebbé és figyelem felkeltőbbé tették a darabot. A fiatalabb rétegeket is meg tudja ezzel fogni, mert az ő nyelvükön kommunikál, de mégis belecsempészi a mű főbb szövegrészeit, így az értelmezés is könnyebbé válhat.
A foglalkozásvezetőnek a feladata azt volt, hogy egyes részeknél megállítsa a darabot, és az adott részhez fűződő kérdésekre a diákoktól kapja meg a véleményt, választ. Ilyen rész volt például az elején, mikor az volt a diákok szerepköre, hogy ők a veronai fiatalok, akik csak annyit tudnak, hogy haláleset történt a kriptában. Így a színészek odamentek a veronai fiatalokhoz, hogy mit tudnak az esetről, majd miután az információkat összegyűjtötték, a többi szereplővel együtt elmondták, mit tudtak meg. Majd folytatódott az előadás.
A két felvonás közötti szünet előtt egy játékot hoztak, amely a darabnak ahhoz a részéhez kapcsolódott, hogy a szerelmesek nem lehettek egymáséi, hiszen a nevük kötelezte őket. A játékban a kör közepére egy jelképes babát raktak, és ennek a babának csak egy neve volt.  Az volt a lényeg, hogy mi a kisbabát mivel ruháznánk fel, mire lesz szüksége az életben. Aki mondott valamit: szeretet, bizalom, család, annak választani kellett a sok különféle fehér szalag közül, amely szerinte a legjobban jellemzi azt a szót, amelyiket mondta, és a babán elhelyezni úgy, ahogy neki arra szüksége lesz. Például a bizalom szalagot a teljes babára rakták, míg a választási lehetőségeket pedig a kezébe hiszen majd minden döntés az ő kezében lesz. Egy bizonyos szinten ezzel a mai társadalmunkban a nevek jelentőségét is kielemeztük, ugyanis megjelent az a kérdés, hogy a mai világban számít-e valaki neve, és mindenki azt mondta, hogy igen. Hiszen sokszor valakit a neve alapján, megismerés nélkül ítélünk meg negatívan, pozitívan. Ezzel kapcsolatban merült fel, hogy ez által a név lehet áldás és átok is, hiszen sokszor amilyen nevet viselünk, az alapján várnak el tőlünk mindent és ítélnek is meg.
Szünet után a második felvonásban folytatódott az előadás. A lezárás pedig már az események utáni változásról szólt. A veronai fiatalok miután megtudták, hogy a két család viszálykodása miatt van a városban veszély az utcákon, és hogy a négy fiatal is ennek áldozata, a herceghez vonultak a három fogollyal, hogy forradalmat hirdetve megkérvényezzék, hogy avatkozzon be. A mi történetünk úgy ért véget, hogy a herceg a fiatalok forradalmának áldozata lett, és a viszálykodás megszűnt, miután államformát váltottak a veronai fiatalok.
Az egész osztály, beleértve tanárnőt is aktív részese volt a darabnak, és mindenki élvezte a játékos, de tanító színielőadást. Minden évfolyamnak csak ajánlani tudom. Szórakoztató és érdekes formája a tanulásnak.

Zagyva Luca (Hőgyes Endre Gimnázium 10. e osztály)

0 Megjegyzések

Hirdetés