2019. január 23-án osztályunk, a 10.e és pár diáktársunk a Városi Művelődési Központba látogatott el egy előadásra. A rendhagyó óra témája: korunk költészete volt.
Az előadó Lackfi János volt, aki író, költő, műfordító és tanár. Budapesten él, „kis” családjával, és ebből is következik, hogy számára a gyerekeknek szóló történetek, egyértelműek voltak, hiszen hat gyermekkel büszkélkedhet és már unokákkal is. 

17 évig tanított a Pázmány Péter Egyetemen. E mellett volt újságszerkesztő és fényképész is.
Első művét 1992-ben írta, Magam címmel. Versek, prózák és drámák vannak repertoárjában főként. Összesen 47 könyve jelent meg. Műveivel több kitüntetést, díjat és elismerést is kapott. Ilyen például: Móricz Zsigmond-ösztöndíj, Gérecz Attila-díj, József Attila-díj. Költészetére nagy hatással van Kosztolányi Dezső és Weöres Sándor. 

Költészetével, műveivel a neves elődjei példáját követi, ugyanis az épp aktuális kor jellemzőit írja le mai nyelven. Ez egyfajta önkifejezési módot segítő eszköz, hiszen így meg tudja szólítani a fiatalokat és idősebbeket is. Elődjei műveit is szívesen költi át a mai nyelv stílusára, vicces formában.
Az előadáson két kötetéből is felolvasott nekünk, érdekes, bohém gesztikulálással.  Saját életéből kiragadva érdekes storykat mesélt. Párbeszédet kezdeményezve a közönséggel, bevonta a diákokat, tanárokat is, ezzel közvetlenebbé téve a műsort. Nagyon érdekes és vicces volt, de egyben tanulságos is. Jó tudni, hogy akad még olyan, aki ilyen magas szinten műveli a szavak és rímek világát, és ezt meg is osztja a nagyvilággal. 

Az irodalmat jellemezhetném úgy, mint egy háztartási gépet, ami segít és könnyebbé tudja tenni a napjainkat. Ezt a gondolatot hordozni - igen, ez küldetés. (Lackfi János)

(Hőgyes Endre Gimnázium - Zagyva Luca / 10. e)