Hajdúszoboszló, 1817. 12. 26. - Karácsond, 1892. 01. 10. (74 év)

Pedagógus, művelődésügyi politikus. Hajdúszoboszlón született 1817.december 26-án. Édesapja Gönczy János városi tanácstag, gazdálkodó. Édesanyja Sári Judit.

Az elemi és a gimnáziumi osztályokat Szoboszlón végezte. Ezt követően a debreceni főiskolán Gönczy Pál arcképefilozófiát és jogot végzett. Másfél évig Arany János osztálytársa volt. Barátságukból eredően Arany János többször járt Szoboszlón a Gönczy család vendégeként. Gönczy Pál tanulmányai bevégzése után 1838-ban a Bihar megyei Köbölkut iskolájában rektor lett. Ezt az állását rövidesen ugyanitt, majd Gálospetriben házi nevelőséggel cserélte fel. Nevelősködése során kertészeti, gazdálkodási tapasztalatokat és ismereteket szerzett. A későbbiek során is szívesen foglalkozott a gazdálkodás elméleti és gyakorlati kérdéseivel.

Gönczy Pál a reformkor eszméinek lelkes híve. A pedagógia területén azok gyakorlati megvalósításán munkálkodott. Tapasztalatszerzés céljából 1844-ben svájci tanulmányútra ment. Hazatérve Karap Sándor Zeleméren alapított szegény és árvanevelő intézetében kívánta külföldi tapasztalatait hasznosítani. 1845-ben nyílt meg az intézet 20 holdas gyakorló területtel. Az elméleti ismereteket gyakorlati tudnivalókkal és foglalkozásokkal egészítette ki (kertészet, selyemhernyó tenyésztés, szabó, cipész, asztalos mesterség).

Az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményei megtörték pedagógiai munkásságát. Nemzetőrtiszt lett. A szabadságharc leverése után felesége, Végh Jozefina Gálospetriben lévő otthonába vonultvissza. Az 1850-es években már Pesten tevékenykedett. Újságokban, folyóiratokban számos pedagógiai írása jelent meg.

A kiegyezést követően Eötvös József minisztériumában tanácsosi hatáskörben szervezte, segítette a minisztérium munkáját, a népoktatás megszervezését. Nagy szerepet vállalt az 1868. évi népiskolai törvény megalkotásában és megvalósításában. Mindig fő feladatának tartotta az elmélet gyakorlati oldalról történő megvalósításának elősegítését. Ilyen célból írt tanulmányokat, ABC olvasókönyvet a népiskola 1.osztályának, földrajzoktatáshoz térképeket, földgömböt készített, természetrajz tanításához szemléltető gyűjteményeket állított össze. Tervezett iskolaépületeket is. Külföldön többször képviselte a magyar pedagógus társadalmat. A francia kormány a becsületrend szalagjával tüntette ki. Része volt az 1877-ben megnyílt Országos Tanszermúzeum létrehozásában.

Gönczy Pál pedagógiai munkásságának 50. évfordulóját 1888-ban ünnepelte a minisztérium és az ország. Ekkor már államtitkári tisztségben és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjaként köszönthette szülővárosa küldöttsége is.

 1889-ben nyugdíjba ment és Karácsondon (Heves megye) lévő birtokára vonult vissza. Ott gazdálkodott 1892. január 10-én bekövetkezett haláláig. Gönczy Pál debreceni tanulmányai befejezésétől haláláig távol élt Hajdúszoboszlótól. Szülővárosa szellemét és emlékét mindig szívében hordozta. Az iskolát, ahova járt, szemléltető eszközökkel látta el, és a város minden jelentős eseményét számon tartotta.

Forrás: Szülőföldünk-lakóhelyünk Hajdúszoboszló, Erdei Gyula (2001)