Szentpéterszeg, 1933.10.25. - Debrecen, 1992.08.26. (58 év 10 hónap) 

Édesanyja okleveles tanítónő volt az erdélyi Óváriban. Édesapja, Fekete Gusztáv református lelkipásztor, Nyír- meggyesen született. A papi szolgálatot előbb Derecskén, majd Szentpéterszegen folytatta. Házasságukból négy gyermek született: Katalin, Edit, István és Borbála. Az édesanya csak 1940-től tanított, amíg kicsik voltak a gyerekek otthon maradt velük. Az édesapa 1949-ben bekövetkezett hirtelen halála nagy tragédia volt a család életében. A négyből három gyerek még tanult, Borbála 16 éves volt, és a Debreceni Református Kollégium Leánynevelő Intézetének Gimnáziumában tanult. Az első három osztályt ott végezte el, a negyediket a Kossuth Gyakorló Leánygimnáziumban.

Kitűnő eredménnyel érettségizett 1953-ban. Szintén kitűnő ered- ménnyel végezte el az egri Tanárképző Főiskolán a magyar nyelv és irodalom szakot, 1963-ban ugyanitt szerzett rajztanári diplomát. Később, 1982-ben szintén kiváló eredménnyel fejezte be Budapesten a Magyar Képzőművészeti Főiskolát.

Húsz évig szülőfalujában, Szentpéterszegen tanított. Tanítványai nagy sikereket értek el különböző rajzpályázatokon. Országos hírnévre tett szert. A Magyar Televíziónál Kende Márta Hétköznapi ballada címmel filmet készített róla és a szakkörről, sőt többször szerepeltek a gyerekek a Rajzolj velünk című műsorban 1969-ben. Tanítványai közül többen képzőművészeti gimnáziumban folytatták tanulmányaikat. Hajdúszoboszlón 1970-től tíz évig a 2-es számú, ma Thököly Imre Kéttannyelvű Általános Iskolában tanított. 1972-ben édesanyjával együtt Hajdúszoboszlóra költözött.

Több évig szakfelügyelőként tevékenykedett, és ebben a minőségében igen sokat tett a megyében folyó rajztanítás színvonalának emeléséért. A rajztanároknak adott szakmai segítség mellett felhívta a figyelmet a művészeti nevelés fontosságára, szorgalmazta a rajz tanításához szükséges tárgyi feltételek megteremtését.

Nem kisebb jelentőségű azonban a személyi feltételek javítására irányuló erőfeszítése. A '60-as években a rajzot tanítók szakos ellátottsága 33% körül mozgott, ezért minden lehetőséget kihasznált a rendszeres képzés és továbbképzés biztosítására. Erre kitűnő lehetőséget kínált a korábban Horváth Imre szakfelügyelő által kezdeményezett és létrehozott Rajztanári Stúdió.

Ez a szervezeti forma képesítéssel rendelkezőknek és képesítés nélkülieknek egyaránt fejlődési lehetőséget kínált. Tartalmas programot dolgozott ki, ennek megvalósításához megnyerte a megyei vezetők anyagi támogatását, az iskolák vezetői pedig heti egy szabad napot biztosítottak a Stúdió munkájában résztvevő tanárok számára.

A szaktanárok megyei továbbképzésében bázis intézménynek tekintette a Képzőmővészeti Főiskolát. A rendszeres szakmai kapcsolat kialakításában igen sok segítséget kapott Balogh Jenő professzortól, aki előadásaival is közreműködött a továbbképzéseken.

Kiemelkedő pedagógusi és képzőmővészi alkotó tevékenységére felfigyeltek és meghívták a debreceni Tanítóképző Intézetbe (jelenleg Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola) oktatónak. A többszöri felkérésnek engedve a debreceni Tanítóképző Főiskolán docensként tevékenykedett haláláig.

1964 óta festett rendszeresen. Mint festőmővész elsősorban olajfestményeket és tűzzománcokat alkotott. Kedveltek, népszerűek apró, limogesi zománc- és domborított tűzzománc képei, amelyeken gyakran szerepel a nő, a gyermek, a család. Olajfestményei jó része tájképek: a Bükköt, a Mátrát, a Bodrog- és Tisza-partot, a Sárrétet és Hortobágyot jelenítik meg.

Szívesen vett részt hazai és nemzetközi alkotótelepeken, ahol művészi ambícióit és kortárs-festőkkel való kapcsolatát ápolhatta. 1976-ban a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja tagjául választotta. (Előbb nem is kérte.)

A tokaji, hajdúböszörményi, hortobágyi, nyírbátori alkotó- táborok mellett lengyel, litván stb. telepeken is dolgozott, s mutatta be művészi munkáját. Közös kiállításokon 1967-től kezdődően vett részt, így a pedagógus, őszi, üzemi tavaszi tárlatokon.

Lengyelországban, Litvániában, Svédországban, Francia- országban, Németországban, a Benelux államokban, Spanyol- országban, Olaszországban és Izraelben is járt tanulmányúton. Nyaranta a nyírbátori zománc-művészeti alkotótelepen dolgozott, a tél egy részét a Hortobágyi Alkotótáborban töltötte. Részt vett a Debreceni Műhely, a Hortobágy Art, a Képzőművészek és Iparművészek Egyesület munkájában, többedmagával szervezte a Pax Art (béke-művészet) kiállításokat.

Önálló kiállítása 1968-tól 26 alkalommal volt Berettyóújfalu, Debrecen, Derecske, Földes, Hajdúszoboszló, Kaba, Kisvárda, Püspökladány, Sátoraljaújhely, Tiszafüred, Tokaj települé- seken. 1989-ben és halála után 1992-ben Szentpéterszegen is volt kiállítása.

Tanári, szakfelügyelői és oktatói tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el:

1968-ban a Nőtanács pályázatának I. díja
1970-ben Szocialista Kultúráért kitüntetést
1972-ben Székely Bertalan-emlékérmet
1973-ban a Pro Vitab Aesthetica érmet
1992-ben a Hajdúszoboszló Városért kitüntetés

Egészségi állapota fokozatosan romlott, szívpanaszai voltak. 1984-től rokkantnyugdíjas, orvosai szívműtétet javasolnak. Egy szívkatéterezés következtében lebénul, öt hónapig magatehetetlen. 1992. augusztus 26-án hunyt el, kívánságára Szentpéterszegen, szülei sírjában helyezték el urnáját 1992. szeptember 12-én.

2011. január 22-től a bíróság jogerősen bejegyezte a Fekete Borbála Alapítványt. Az Alapítvány 2013 nyarára elkészült a Fekete Borbála-díjjal is. A plakettet Nagy Előd érem- és festőművész készítette. A díjat első alkalommal Tamus István grafikusművész vehette át 2013. december 7-én, Hajdú- szoboszlón a Hotel Atlantiszban.

Forrás: Pedagógusoka Arcképcsarnoka 2002, feketeborbala.hu, szentpeterszeg.hu