Hajdúszoboszló, 1878 - Hajdúszoboszló, 1919. 04. 24. (41 év)

Fekete László 1878-ban született Hajdúszoboszlón. Először államtudományi doktori majd ügyvédi diplomát szerzett. Hajdúszoboszlón nyitott ügyvédi irodát a századforduló után. Irodalmi érdeklődése köztudott volt a városban, egyetemi éveit a fővárosban töltötte, megmaradt benne a kultúra iránti igényesség. Figyelemmel kísérte a főváros irodalmi-művészeti életét. Barátai között volt Zsoldos Dezső újságíró, író, Schtaller Dániel szoboszlói terménykereskedő unokaöccse. Fekete László üdvözölte Szoboszlóról először Szép Ernőt, néhány nappal első jelentős verseskötete megjelenése után 1912 februárjában. Levelezőlapja ma is megtalálható az Országos Széchényi Könyvtárban, Szép Ernő hagyatékában, más ismert személyek, írók, tudósok, színészek, újságírók levelei, levelezőlapjai között.

Apai ágon őseit Szoboszlón Bocskai hajdúitól tartották számon, míg nagyanyja, Fejér Rebeka, a régi Szoboszló jobbágyfalu valamelyik Fejér nevű családjából származott. Szülei, nagyszülei többnyire a köz szolgálatában álló politikusok voltak. Anyja a nagytekintélyű Teleki Lászlónak, Szoboszló hadnagyának, majd országgyűlési képviselőjének a leánya. Déd- és ükapját egyaránt Fekete Jánosnak hívták és Szoboszló módosabb gazdálkodói közé tartoztak. Apja dr. Fekete Sándor vármegyei főjegyző, azt követően Hajdúszoboszló polgármestere volt.

Gáti Tóth János hirtelen halála után 1911. szeptember 27-én választotta polgármesterré Hajdúszoboszló közgyűlése, melyet október 2-án hivatalosan is elfoglalt. Ellenfele a választáson Fehér Gábor tanácsnok, az éppen 1911-ben megszűnő hetilap, a Szoboszló és Vidéke főszerkesztője volt.

Maga is írt verseket, melyek a Független Hajdúságban jelentek meg. 1916 júniusában verseskötete jelent meg. Ezeket a verseket már nem annyira az ifjúság tüze hatja át, sokkal inkább az emlékezés az ifjúságra. A kötetről elismeréssel nyilatko­zott Szabolcsa Mihály papköltő, a Budapesti Hír­lap és a Debreceni Független Újság.

(Dr. Fekete László előtt szoboszlói költőtől először 1881-ben jelent meg verseskönyv, Thót Dániel szoboszlói református lelkésztől I-ső füzet címen Deb­recenben a Csáthy Nyomdában, 172 oldalon, majd ugyancsak 1916 nyarán Dömötör György római katoli­kus plébános Hódoló költeményei IV. Károly király és felesége Zita királynőnek, Hajdúszoboszlón, 13 oldalon.)

A versíró polgármester rossz időszakban került a város élére. Megválasztása után néhány évig még a világháború előtti béke aranykora segítette a város fejlődését. Erős lábakon álltak a takarék­pénztárak, a magánbankok, módos földtulajdono­sok, jómódú iparosok, kereskedők gazdagították, gyarapították munkájukkal a várost. Az értelmi­ség működtette a város kulturális életét, kaszinó, olvasókörök, dalárdák, műkedvelő csoportok elő­adásai, felolvasóestek, világi és egyházi egyesüle­tek rendezvényei folytán pezsgő szellemi élet volt a városban.

Mindemelett azonban növekedett a nehezen és rossz körülmények között élők száma, a könyörtelen gazdasági ver­seny gyarapította a földnélküli cselédek, zsellérek és napszámosok táborát. Így érte el a várost az I. világháború.

Ettől kezdve dr. Fekete Lászlónak nem adatott meg az, ami polgármester elődeinek, békeidőben, gyarapodás közben vezetni a várost. Elődei utakat, gyalogjárdákat, iskolákat építettek, szerveze­teket támogattak, ő elesetteket, szegényeket, hadi­árvákat gyámolított.

1914. július 5-én adott hírt a Független Hajdúság a szarajevói halálos merényletről Fe­renc Ferdinánd trónörökös és felesége ellen, 1914. augusztus 2-án ismertette Ferenc József osztrák császár és magyar király július 28-án kelt kiáltvá­nyát az Osztrák-Magyar Monarchia hadba lépésé­ről. Ősztől kezdve folyamatosan közli a hetilap a hősi halottak és a fronton elveszett szoboszlói sor­katonák és népfelkelők neveit. Először az 1914. október 11-i szám közli Pintér Imre huszonhét éves sorkatona, Balla Lajos harmincnégy éves és Szilágyi János harminckilenc éves népfelkelők el­tűnését. Egy ilyen hír jelent meg 1915. augusztus 15-én Kovács Máté szoboszlói könyvtártudós édesapjának és Baranyai Sámuelnek az eltűnésé­ről, Lénárt Jakab hősi haláláról, mindhárman a 39. gyalogezredben szolgáltak. Ezt követően már hosszabbak a névsorok a sebesültekről, elvesztet­tekről és halottakról. Az 1917. június 10-i szám már tizenkilenc szoboszlói katona, népfelkelő ne­vét sorolja fel. A hősi halottak nevének közlése bi­zony meg sem állt 1051-ig. A polgármesternek vi­szont abban szerencséje volt, hogy mint a 3. gya­logezred tartalékos hadnagya, nem kapott katonai behívót.

Egyre nehezebb helyzetbe került a város a hadikölcsönök jegyzése, az élelmezési, a téli tüzelé­si gondok miatt. A gabona, a ló, a legfőbb közlekedési eszköz kellett a hadseregnek, 1917-ben a kormány rendeletben zárolta az új takarmányter­mést. A tulajdonosnak a saját szükségletét megha­ladó részt fel kellett ajánlani a Haditermény Rész­vénytársaságnak megvételre. Egyre gyakrabban rendeznek Hajdúszoboszlón is jótékonysági este­ket - iparosok, műkedvelő csoportok - a hadiár­vák és családjaik támogatására.

(Ekkor játszották először Hajdúszoboszlón Bérezik Ár­pád Az igmádi kispap című népszínművét, melyet ek­kor Závory Béla főmérnök, Závory Sándor - Mikszáth Kálmán és gróf Zichy Géza zeneszerző háziorvosának - fia rendezett. A népszínmüvet később 1930. április 20-án és 21-én mutatta be az iparos ifjúság műkedvelő csoportja, rendezője Kovács Kálmán, az előadások fő­védnöke dr. Márton Gábor polgármester volt.)

A Független Hajdúság adott hírt arról is, „A ref. presbitérium jul. 29-én Demjén Ferenc lelkész és K. Kovács Jó­zsef főgondnok elnöklete alatt ülést tartott. Tudo­másul vette a presbitérium, hogy a két nagyobbik harangot a katonai parancsnokság hadi célokra jul. 27-én átvette és elvitte. A harangok átvételi dija 8428 Koronában állapíttatott meg."

A háborús front összeomlása miatt 1918 végé­re és 1919-re megszaporodtak a szociális gondok a városban. A frontról hazatérő katonák között so­kan akadtak olyanok, akik a vesztes háború és az itthon talált állapotok, társadalmi gondok és fe­szültségek láttán lázították a város szegényebb la­kosságát. Bár a polgármester minden tőle telhetőt megtett, a köznyugalom 1919 elején megbomlott. A Károlyi-kormány lemondása után a hatalom a kommunisták kezébe került, akik féktelen gyűlö­lettől vezetve igyekeztek leszámolni a polgári ha­talom képviselőivel. Különösen akkor, amikor ki­derült, hogy sem a belpolitikában, sem a kommu­nista diktatúra nemzetközi elismertetésében nem járnak sikerrel.

Hajdúszoboszlón a diktatúra utol­só tette dr. Fekete László polgármester, Körner Béla banktulajdonos és Tokay József rendőrségi fogalmazó kivégzése volt a városháza előtti téren 1919. április 24-én.

A tér 1945-ig a Vértanúk tere nevet viselte, emlé­keztetve az ártatlanul kivégzettekre.

Forrás: Szókimondó, Vida Lajos (2011)  / Fotón a hajdúszoboszlói ref. egyházközség hadicélra igénybe vett harangjai 1917. július 26.