Dóró Sándor 1973 szeptember 28-án született Hajdúszoboszlói család sarjaként Debrecenben látta meg a napvilágot. És mint a méltán híres fürdőváros fia itt nőtt fel 25 éves koráig mikor is a sors Budapestre szólította. De 19 éves ott tartózkodás után 2017-ben visszaköltözött Hajdúszoboszlóra.
Dóró Sándor: Az én városom
Szoboszló volt nekem az életem
ott nőttem fel, oly rég, hirtelen.
Odakötnek engem az emlékek
szívemben az emberek ott élnek.
Az élet ugyan már elsodort onnan
lehetek bárhol is világban, honban.
Napjaim ugyan már máshol telnek
család,barátok velem fekszenek, kelnek.
Mikor szemem becsukom, s látom
az én városom , mely gyönyörű álom.
Oázis az alföldi hatalmas rónaságban
gyerekkorom éltem meg boldogságban.
Hírek, képek villannak újságban, tévében
lényem nem felejt, odavaló , ez van vérében.
Vissza már ugyan ,soha már nem térek
Nem feledlek bennetek, szoboszlói testvérek.
Budapest 2013. szeptember 6.
A hét verse című rovatunkban olyan Hajdúszoboszlón élő vagy éppen elszármazott költők verseit jelentetjük meg, akik akár a kortárs, akár a poszt mortem irodalom jeles vagy kevésbé jeles személyiségei voltak, vannak vagy lesznek. Az alkotásokat a facebook oldalunkra lehet elküldeni üzenetbe.
0 Megjegyzések