Tóth Gyula 1985. december 24-én született tősgyökeres hajdúszoboszlói család sarjaként. Születése óta igazi lokálpatriótaként Hajdúszoboszlón él. Több verse is megjelent különböző irodalmi oldalakon. Szakácsként, évek óta egy számunkra olyan tiszteletreméltó szakmában dolgozik, amivel hozzá tud tenni Hajdúszoboszló turizmusához, gasztro-kultúrájához. 

Tóth Gyula: Forrás

Tavasz, talán reggel fél kilenc?...
Csupán néhány fürdőző a vízben.
Jó így, most jó érzem –
e bágyadt semmittevés ébreszt.
Tompa földszíne s illata árad
a gyógyító megszokott tájnak.
Szív és ész megnyílni kész,
kizárva minden köznapi csüggedést.
Hársfa rigót fedez,
hangja s forrása fejnek,
miként Máriót mágia igézte,
úgy ülök itt mélán, parttalan pihenve.
Jó így, sajgó testem enyhülő
kába révületben lebeg hűlő
érzések vágyszegett sodrán:
most minden egyszerű, oly más.

*
Nincs szó, csak bársony víz inog
s óntükrén égre rezgő víziók,
iromba fehér-fekete tánca:
Lánc, lánc, Eszterlánc…
s kifordul, nem kérdez, árad…
Az élet maga ez árva,
megcsúfolt létünk bimbózó virága.
Gyümölcsöt terem itt minden megfakult türelem
s a mindenség örökkön megszedetlen.
Hejj, de ki bánja?
Ejj, de ki állja?
*
Illene félni ma,
de az ég oly tiszta,
hol csönd lepi most az emberarcú tájat,
minden teljesség, öröm még várat.
Furcsa, furcsa ez nagyon,
„Kimerítkezvén” bánatom,
helyettem hullat könnyet a szó,
mi oktalan, mi nem vigasztaló.
Hallgass hát hogy megértsd jobban,
minden szándék egyszer ellobban
s ki alkudja tovább e hazug életet,
per pillanat Istent se érdekel!

*
E langy, féltő magzatvíz
megóv, befed: alhat így 
medence ölben gyermek?
alhat így ki egyszer elmegy?
ha számban reggel- volt kávé íz kesereg.
Ó az élet, az élet mindennél édesebb,
súgják szent bohém szelek,
súgja Kedves, ki szeret,
míg nem ront idegen fergeteg,
míg nem gyűlnek hűtlen fellegek.
S körül ölel minden elem,
a fénybe áradt testemen
nyugszik égbolt, nap, tengerek;
nyugszik Égbolt, Nap, Tengerek.
A pillanat ürességén át
talán még is élhetek!

A hét verse című rovatunkban olyan Hajdúszoboszlón élő vagy éppen elszármazott költők verseit jelentetjük meg, akik akár a kortárs, akár a poszt mortem irodalom jeles vagy kevésbé jeles személyiségei voltak, vannak vagy lesznek. Az alkotásokat a facebook oldalunkra lehet elküldeni üzenetbe.