Várnay-Nagy Orsolya Hajdúszoboszlóra született, a Hajdúszoboszlói Közgazdasági Szakközépiskola diákja volt. Közgazdászként végzett a budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskolán. Jelenleg is a városban él. Az alkotómunka gyermekkorától végigkíséri az életét. Diákként kézműves ékszerek és ajándéktárgyak készítésében, dolgozó nőként ezt kiegészítve, íráson, rajzoláson keresztül éli meg a teremtő szívvel való benső kapcsot.

Várnay-Nagy Orsolya: Nyitnikék

Csillagfény-fátyol takarja
nehéz szívem.
Kedvem csendes, 
tél-barlang menedékem.

Természet dobbantja
életritmusát:
Nyisd a világra
lelked kapuját!

Ibolya nyílik,
illata csodát ígér,
kikelet javára 
hanyatlik újra a tél.

Becézz hát tavasz, 
gyere, te ravasz!
Hajammal huncutul
játszik a szél.

Gond-folyó bennem
lassan elapad,
Forrásból megfakad,
Élet medrében 
csöngve csörgedez,
hangjával simogat
boldogság-patak.

Becézz hát tavasz,
gyere, te ravasz!
Velem ébredez 
benned a nyár.

Mindenségszívben
ezernyi lélek
zümmögő 
mesére vár…

2014. április 4.

A hét verse című rovatunkban olyan Hajdúszoboszlón élő vagy éppen elszármazott költők verseit jelentetjük meg, akik akár a kortárs, akár a poszt mortem irodalom jeles vagy kevésbé jeles személyiségei voltak, vannak vagy lesznek. Az alkotásokat a facebook oldalunkra lehet elküldeni üzenetbe.