2019. február 6-án a 9.a osztály kommunikációs csoportjával Debrecenben a Csokonai Színházban jártunk. A padlás című, félig mesét, félig musicalt tekintettük meg. 
A jegyek délután két órára szóltak. Mi már egy órakor elindultunk Angéla tanárnővel. Az út félórás volt. 

A színház előtt készítettünk néhány képet, majd bementünk és elfoglaltuk a helyünket. 

Mindenki izgatottan várta, hogy a teremben lekapcsolják a világítást, és végre elkezdődjön a színdarab. 

Amikor elsötétült a nézőtér, akkor az előttünk ülő alsó osztályos gyerekek ujjongani kezdtek. Nagyon jó volt látni, hogy a kisebb gyerekek ennyire örültek. 

Amikor a színészek a színpadra léptek, akkor mindenki arcára mosoly ült. Először a négy szellemet láttuk, aztán a betörő Barabás ereszkedett le a tetőről. Majd Mamóka, az idős hölgy és a fia, Rádiós jött a padlásra egy fiatal lánnyal, Sünivel. 

Szerintem ebben a két órahosszában mi idősebbek is újra gyermeknek érezhettük magunkat. Amikor felcsendült a Szilvásgombóc című zene, akkor egy pillanatra könny szökött a szemembe, na de nem azért, mert az ételre gondoltam, hanem azért, mert gyermekkorom egyik kedvenc zenéjét hallhattam megint. 

Aztán hirtelen nevetés váltotta fel a szemembe szökő könnyeket. 

Ebben a színdarabban tényleg minden megtörtént. Az események mindig váratlan fordulatot vettek. Láthattunk egy betörőt, aki bombával menekült a padlásra a hatóság elől, de végül utolérte a sorsa, mivel lelőtték. 

A második felvonásban a fiatal lány megpróbálta magára vonni élete szerelmének figyelmét, de sajnos nem járt sikerrel. Majd az előadás végé fele elcsattant a várva várt csók, a nézőtérről ujjongás, sikoltozás hallatszott, hiszen senki sem gondolta volna, hogy egy padláson ennyi minden megtörténhet.

Nekem nagyon tetszett. Felejthetetlen élmény volt.

Írta: Vida Zsófia 9.a osztályos tanuló a Hőgyes Endre Gimnázium diákja