Szabó Lajos tősgyökeres Hajdúszoboszlói családból származik, a Hőgyes Endre Gimnázium és Szakközépiskola diákja volt. Jelenleg az Angliai Lutonban lakik.
Mond, gondolsz rám,
amikor sétára indulok?
Én mindig
ickázok a betonon,
gondolatban megfésülöm
a pázsit tengert,
magamhoz ölelem a penge éles levegőt,
kiszínezem a parkot,
fogom a sárgát, és szétlocsolom,
öntök rá barnát, zöldet, és narancsot,
aztán tüzet gyújtok, és vörösre festem az eget;
és te ott vagy velem,
rabbá teszed a tekintetem.
Megfogod a kezem?
Játszunk újra!
Gyere csak nézd, mi van itt,
megannyi szertelen, futkosó
vad gyerek.
Hajuk kócos, de mind vidám,
kergetőzzünk mi is az iskola udvarán:
kusza emlék ez csupán.
Pereg a film s
lázasan elszalad;
ez most egy új epizód benne, minden pillanat,
sok régi villanás, számtalan új gondolat:
pillangó kert az,
ami nekem te vagy.
Egyé válsz velem?
Sötét kabátban érkezik az este,
nagy kalapban csak úgy hangtalan,
sárga lámpást akaszt az égre,
halvány fényben nesztelen,
kúszik be a takaró alá a szerelem.
Csókpára felhőbe téved el a sóhaj…
karjaimban tartalak…
Ha tehetném sem engednélek!
Maradj így és pihenj!
Forró az ajkad.
Arcodat szemem tükrében fürdetem;
pattogó tűz láng nyelve simogat:
Őrizem fényedet.
A hét verse című rovatunkban olyan Hajdúszoboszlón élő vagy éppen elszármazott költők verseit jelentetjük meg, akik akár a kortárs, akár a poszt mortem irodalom jeles vagy kevésbé jeles személyiségei voltak, vannak vagy lesznek. Az alkotásokat a facebook oldalunkra lehet elküldeni üzenetbe.
A hét verse című rovatunkban olyan Hajdúszoboszlón élő vagy éppen elszármazott költők verseit jelentetjük meg, akik akár a kortárs, akár a poszt mortem irodalom jeles vagy kevésbé jeles személyiségei voltak, vannak vagy lesznek. Az alkotásokat a facebook oldalunkra lehet elküldeni üzenetbe.
0 Megjegyzések