Borbély Mária/Marcsi 1973-ban született Debrecenben. Itt cseperedett fel Hajdúszoboszlón. Itt is él mindmáig. Két gyönyörű nagy gyermek édesanyja és jelenleg 26 apróság pót anyukája. Elhivatott óvodapedagógusként a Hajdúszoboszlói Egyesített Óvoda Mesevár Óvodájában dolgozott. Csupán fűszál poétának vallja magát. Számára a versírás terápia, és ha másnak is örömet szerezhet vele, az ajándék...

Borbély Mária/Marcsi: Majd akkor hiányzom igazán

Majd akkor hiányzom igazán,
ha a szélnek zúgásában az én 
hangom véled hallani.
Majd akkor hiányzom igazán,
ha a lágy szellő fuvallatában érintésem
nyomát próbálod tapintani.

Majd akkor hiányzom igazán,
amikor a zöld fű selyméről 
bőröm puhasága sejlik fel neked.
Majd akkor hiányzom igazán,
ha csukott szemhéjad mögött 
csillogó smaragdként látod szememet.

Majd akkor hiányzom igazán,
ha a nyári nap csókja ajkadon az én
csókom ízét juttatja eszedbe szüntelen.
Majd akkor hiányzom igazán,
ha mindent félre dobva indulnál hozzám,
de nincs hova, hisz lelkem otthona már a végtelen.

Elnémul minden, a telefonvonal már rég nem él,
ajkam néma lesz, helyettem csak a csönd beszél.
Testem pihenni tér, lelkemnek ruháját a tűz emészti fel,
majd akkor hiányzom igazán,  ha már nem leszek,
s két karjával csupán a végtelen ölel…

A hét verse című rovatunkban olyan Hajdúszoboszlón élő vagy éppen elszármazott költők verseit jelentetjük meg, akik akár a kortárs, akár a poszt mortem irodalom jeles vagy kevésbé jeles személyiségei voltak, vannak vagy lesznek. Az alkotásokat a facebook oldalunkra lehet elküldeni üzenetbe.