A porszemes csapat november idusán ismét marhát hajtott.
A Porszem Lovas Egyesület lelkes tagja, Lieszkovszky Veronika a gulya mellett futva remek fotókat készített, az ifjú lovasok pedig hihetetlen bátorságról tettek tanúbizonyságot, amikor bevállalták a több mint 25 kilométeres távot mintegy 270 marhával.

Mihályhalmáról, a valamikori bombatérről indult az izgalmas behajtás, ahol csaknem harminc pár napos pici boci és az őket még különösen féltő mamák extra feladatokkal látták el a nyolc fős lovas és öt fős gyalogos csapatot. A hajtóknak nagy segítségére voltak a jól képzett lovak, különösen Vándor, a fiatal kunfakó, Konrád, az ugrópályán edződött kisbéri és a profi kutyák, akik nélkül millió ponton szétszaladhatott volna a gulya. 

A menet a lankás, füves helyeken több száz méterre nyúlt, a Sulymosi hídnál pedig összezsugorodott. Ekkora állatlétszámot igazi kihívás volt mozgatni, a gyakorlott hajtók azonban hamar megbirkóztak a feladattal. Annak ellenére, hogy az aránylag sok fiatal állat lassította az előrejutást, a távot sikerült öt órán belül teljesíteni. A mesés túra során fácánok, őzek, ragadozó madarak és két túzokcsoport tarkította a végtelen rónákat.

A hajdúszoboszlói Porszem Lovas Egyesület lovasai a Dávid Lovastanyáról indultak, és oda tértek vissza. A fáradt hajtókat K. Nagy Józsi bácsi meglepetés ebédje várta. A harmincháromszor megforgatott slambuc lepirítva, vasfazékban érkezett a tanyára, és pillanatok alatt elfogyott. Ebéd előtt Varga Judit számadó jelentett, és a többi lány is elmondta tapasztalatait. Varga Zsófi traktorral szállította a legkisebb bocikat, akik nem bírták volna végiggyalogolni a távot. 

Előző este még meg kellett keresni a legifjabb újszülött borjút, akit anyukája jó szokás szerint eldugott a susnyásban. Ebben Szkupi Csaba és Szkupi Lajos gulyások voltak a mesterek, mint ahogy abban is, hogy mikor induljon a menet és milyen útvonalon. Persze ez utóbbi – ennyi állat mellett – nem igazán tervezhető a pusztán. 

A pontos helymeghatározás azért fontos lett volna képalkotás szempontjából a szűkített stábnak, de a marháktól ne várj ilyet! Inkább készülj fel minden eshetőségre, ami jelen esetben azt jelentette, hogy a résztvevők „agyig” voltak sárosak a hetes eső utáni hortobágyi futkorászástól. Mivel a menet meglepően gyorsan haladt, több ponton autóval kellett a gulya elé kerülni a fotósoknak.

A hajtók fiú tagjai többé – kevésbé alkalomhoz illő öltözetben – hibátlan karikás kezelés mellett látták el a legfontosabb feladatokat. Hátul és két oldalt tartották a menetet. A többi poszton azonban javarészt lányok voltak, amiből arra lehet következtetni, hogy a mai korban a történelmi szürke marha útvonalat minden bizonnyal lányok kísérnék és felügyelnék.

A fotókat nézve a kisebb porszemes gyermekek azt mondták, milyen szerencsések vagyunk, hogy ezt a csodát élőben láthattuk, és milyen rossz lesz majd abban a korban, amikor már csak képeinken lehet látni, hogyan éltek elődeink!