Egy szó, melyet egy fél város, egy egész generáció és egy teljes tévéstáb most tanult meg életében először. RáTarti Irén és Laci papó összehangolt támadást indítottak a város szíve ellen, miközben próbálnak úgy tenni, mintha bármelyiküknek bármi köze is lenne a közgazdaságtanhoz.
Szent Lászlónak semmi köze a számokhoz, azt se tudja, hány lába van a lónak, ami mégis megbotlik és lelövik. Irénke néni pedig rendkívül korszerű tudását még közvetlenül Engelstől hallgatta, azt is negyven éve elfelejtette. A legnagyobb beruházás, amit lebonyolított a közgázban, az 100 darab budipapír és ötven doboz kréta beszerzése volt.

És ez a két ember, a mindenhez is jobban értő Hologram úrral karöltve pofáznak arról a fürdő menedzsmentjének, hogy hogyan kéne a céget vezetni. Ők, akik se régebben, se ebben a ciklusban egyetlen olyan megtérülő beruházást sem csináltak, ami munkahelyet teremtene, ergó pénzt hozna a városnak. A parkosítás meg az aszfaltcsere mágusai ők, azaz az ötlettelen pénzszórásé.

Ez a fajta gőg, teljesítmény nélküli arrogancia szerencsére lassacskán már mindenkinek szemet szúr. Az nem működhet tovább, hogy egy sikeres cég menedzsmentjét nyekergő rosszindulatú banyák, a Városgazdát meg a jószándékú félhülye Német Vándor ellenőrizze. Hát hol élünk?! Egy kitalált abszurd kisvárosban?